2014. június 4., szerda

"Csak tudnám, hogy rugdaljam ki alólad a széket."

Köszönöm szépen! De komolyan és őszintém most már tudom és értem mindazt amit mondtak.
Ennyit arról, hogy bizalom, ennyit arról, hogy vigasz. Bíztam, mind idáig bíztam, de azt kell hinnem hiába volt. Fogalmam sincs arról, hogy mit gondolsz most, de tudd ez személyes. Nem érdekel ha a számon kéred tőlem, nem érdekel ha megsértelek ezzel de azt hiszem, itt van az a határ amit újonnan meghúztam.
Óóó, te jó ég! Hiszen te rossz oldalon vagy ő vele együtt. Most mi legyen? Hiszen én megbíztam benned! Azt hittem csak a sír fogja ezeket tudni, viszont rá kellet jönnöm, hogy még az orvos is hallotta. Büszke vagyok arra amit elértem, mert tudom, hogy te a helyemben már rég elmenekültél volna és nem bírtad volna ki. Te ezzel most padlóra küldtél, de én felállok és könnyes, de mosolygó arccal megmutatom neked, hogy nincs arra szükségem, hogy a panaszaimat és meglátásaimat, terveimet megosszam veled. Mert tudod: "Inkább egy őszinte ellenség mint egy hazug barát". Csak tudd igen jókat szoktunk nevetni Selenával és Smithékkel azokon a dolgokon, kérdéseken és válaszokon amiket szerény személyed tesz fel nap mint nap. Ja és igen a dióban tényleg van j betű, igazad volt. A többi, hogy így nevezzem őket emberfajzatoktól, pedig köszönöm a sértéseket, ütéseket és egyéb megaláztatásokat. Őszintén megmondva élveztem-élvezem őket, imádom mikor becsmérelnek, és szeretem mikor valami fáj, szeretem ha megbántanak, ha a HÁTAM mögött buzinak titulálnak. Mert tudom, hogy ti egyáltalán nem ismertek engem és ha rajtam múlik meg sem fogtok ismerni. Nem, nem azért, mert én azt nem akarom, hanem azért mert nem érdemlitek meg, hogy igazi énemet lássátok és ne azon álarcokat amiket nap mint nap felhúzok magamra, hogy eltakarjam a valódi énemet. Mert a valóságot csak azon emberek számára mutatom meg akik méltóak rá.
Egy jó tanács: ha valaha elmondtam neked egy titkomat akkor a bizalmasaim közé tartozol, de vigyázz mert ez változhat! Mert a bizalomnak sok idő kell, hogy felépüljön, egy perc vagy pillanat, hogy romba dőljön és egy örökkévalóság hogy megjavuljon. Nos nálam is így valahogy megy, azzal a kivétellel, hogy nálam nincs második esély ha valamit nagyon elbasztál akkor Isten áldjon, mehetsz a bús pics@ba.
Ha valami bajod van velem akkor a szemembe mond, ha van hozzá elég bátorságod, de tudd végigfoglak hallgatni és nem fogok kiakadni vagy megsértődni csak annyit fogok mondani, hogy köszönöm.
Ha a hátam mögött kibeszélsz, ráadásul úgy, hogy hallom, ne várd el azt tőlem, hogy tiszteljelek mert számomra te benned már semmi tiszteletre méltó nincs, csak hogy tudd. :D
Azt is tudnod kell a barátokat mi saját magunk válasszuk!
Ne állj be a sorba légy különc és érd el a céljaidat.
"Mert az élet egy maraton, amit ha kell vérző mellbimbóval is, de végig kell futni!!!"
És nem, nem vagyok buzi csak azért mert megfordult a fejemben, hogy szoláriumba megyek. Csak,hogy szóljak még nem döntöttem és a szavaimat se kellene kiforgatni, átértelmezni, de ó jaj hiszen ez a pletyka lényege, pfff... hiszen már majdnem el is felejtettem. Azt pedig nyugodtan hiheted, hogy buzi vagyok hiszen minden okot megadok rá, hogy ezt higgyed/higgyétek, de nem veszitek észre? Tényleg nem? Komolyan nem fogjátok fel azt, hogy miről szól ez az egész? Sebaj majd egyszer ráeszméltek, vagy... mégsem.
Remélem ezzel a bejegyzéssel sikerült megsértenem téged vagy titeket, ha éppen többen olvassátok/hallgassátok egyszerre. Végig ez volt a célom és ezután is az lesz.
Viszont azt megjegyezném: Akinek nem inge ne vegye magára!!!
Azoknak akik őszintén támogatnak és segítenek nekem, pedig üzenném:
-Nagyon szépen köszönök mindent remélem nem sértettelek meg!
.l.-ezt pedig mind azoknak akik zrikálnak és kibeszélnek engem. Nyugodtan fogadd el szívből jön!!! Jah és az a 2 zene is nektek szól :P

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése